Egy mellkasi panaszokkal rendelkező, 17 éves férfibeteg került felvételre sürgősséggel. Az emelkedett necroenzimek és a társuló EKG eltérések miatt coronarographia készült, mely ép epicardialis koszorúereket igazolt. Ilyen esetekben a tapasztalataink szerint a szív MR vizsgálat rendszerint myocarditist igazol. Azonban ritkán, még fiatal betegnél is tapasztaljuk, hogy a negatív coronaria status ellenére kis infarktus igazolható.

A bal kamra myocarditisben tipikusan mérsékelt fokban csökkent funkciójú és mérsékelten tágabb. Így volt ez ebben az esetben is: a bal kamrai ejekciós frakció 49%, a bal kamrai végdiastolés térfogat index 128ml/m2 volt. A lateralis falon mérsékelt hypokinesis látszódott, mely a középső harmad inferolateralis segmentumában volt a legkifejezettebben jelen. Fokozott bal kamrai trabecularisatio is megfigyelhető, mely nincs összefüggésben a gyulladással.

 

A szív MR egyedi lehetőséget nyújt a myocardialis oedema ábrázolására. Ezzel egyrészt igazolható, hogy friss károsodásról van szó, másrészt a mintázat alapján elkülöníthető a myocarditis az infarktustól és a Tako-tsubo cardiomyopathiatól. Myocarditis esetén foltos oedema figyelhető meg, mely a subendocardiumot nem érinti és több coronaria ellátási területén is jelen van. A tökéletlen vérelnyomás artefaktumot okozhat a kamra üregében. A víztartalom T2-súlyozással jeleníthető meg. A megfelelő ábrázoláshoz vérelnyomásra és zsírelnyomásra is szükség van. Ha a zsírelnyomáshoz spektrális inverziót alkalmazunk, akkor azt SPIR-nek rövidítjük (SPectral InveRsion). Nem szabad összekeverni a PSIR-rel, mely a késői halmozáshoz használt technika (Phase Sensitive Inversion Recovery).

 

A kontrasztanyag beadásakor készülő (first-pass) perfúziós sorozaton myocarditis esetén nem vizualizálható perfúziós zavar.

 

A késői halmozású (DE: delayed enhancement, illetve LE: late enhancement) képeket 10-20 perccel a beadást követően kell készíteni. Ez alatt az idő alatt a sérült területen koncentrálódik a kontrasztanyag, míg az egészséges szívizom extracelluláris terén gyorsan áthalad. A halmozás mintázata alapján differenciálni lehet a laesiok fajtái között. A myocarditises halmozási mintázat esetén a dúsulás nem respektálja a coronaria ellátási területeket, foltosan jelentkezik és a subendocardiumot szabadon hagyja. A krónikus halmozás esetén nincs jelen oedema. Ilyen maradványokkal az utánkövetés során lehet találkozni.

 

Sok helyen használják még a global relative enhancement (gRE) technikát (pl. Janette Schulz-Menger munkacsoport / Charité Berlin), mely arra hivatott, hogy a myocardium és vázizmok halmozásának összehasonlításával segítse a diffúz halmozás kimutatását. A metódus ellenzői szerint viralis myocarditis esetén a vázizmok is gyulladtak lehetnek. A kórokozók földrészenként biztosan eltérnek. Heiko Mahrholdt és munkacsoportja által végzett vizsgálatok szerint Németországban a parvovirus B19 (PVB19) és a herpes vírus 6 (HHV6) a két leggyakoribb ágens. Érdekes megfigyelésük, hogy az előbbi esetben lateralis, míg az utóbbiban septalis túlsúlyú myocardialis érintettség a jellemző (Circulation 114:1581). Fontos klinikai tapasztalat, hogy a myocarditis bizonyos esetekben coronaria spasmussal járhat, mely anginához vezethet.

 

 

[Hogy milyen klinikum és EKG eltérések jellegzetesek myocarditisben, arról ebben a korábbi EKG rejtvényben olvashattok. -a szerk.]

• Tweet