Ötvenkét éves nőbeteg 2010-ben jobb oldali hemitünetekkel járó ischaemiás stroke-ot szenvedett el, amelyet sikeresen thrombolysaltak. A kivizsgálás során transoesophagealis echocardiographia az anterolateralis papillaris izomzat mögött a myocardiumban egy 15×16 mm-es, áramlást mutató képletet, valamint közepes fokú aortaregurgitációt írt le. Ennek pontosabb megítélésére szív mágneses rezonancia (MR) vizsgálatot javasoltak, ám tekintettel a beteg panaszmentességére, ez irányban továbblépés nem történt.
2012-ben a beteg bal oldali centralis facialis paresissel és bal oldali hemitünetekkel járó stroke-on esett át, amelyet ugyancsak sikeresen thrombolysaltak. A beteg ezt követően került klinikánkra, ahol szív MR vizsgálatot végeztünk. A szív MR vizsgálat a basalis és részben középső harmadbeli anterior izomzatban, közvetlenül az aortabillentyű síkja alatt indulva, az anterolateralis papillaris izomzatig terjedően 20×20 mm, valamint ezzel összeköttetésben lévő 13×12 mm átmérőjű képleteket mutatott, melyek aortagyökkel való viszonya pontosan nem volt megítélhető. A perfúziós felvételeken áramlás volt bennük detektálható, a bal kamra üregéhez képest kissé megkésve, a nagyvérkörrel azonos fázisban telődve. Késői típusú kontrasztanyaghalmozásos felvételek alapján a képlet perifériás halmozást mutatott.
Az aortagyökhöz való viszonyának pontosabb megítélése céljából mellkasi CT angiographiás vizsgálatot végeztünk, mely a bal coronariás tasak alján pontszerű folytonossági hiányt írt le, melyen keresztül egy többrekeszes, vakon végződő, egyenetlen belfelszínű aneurysma-szerű zsák telődött a bal kamra izomzatában. A kisebbik üreg falán néhány apró meszesedés volt látható.
Az aortagyökhöz való viszonyának pontosabb megítélése céljából mellkasi CT angiographiás vizsgálatot végeztünk, mely a bal coronariás tasak alján pontszerű folytonossági hiányt írt le, melyen keresztül egy többrekeszes, vakon végződő, egyenetlen belfelszínű aneurysma-szerű zsák telődött a bal kamra izomzatában. A kisebbik üreg falán néhány apró meszesedés volt látható.
Szívsebészeti konzíliumot követően a diagnosztizált bal oldali sinus Valsalva aneurysma miatt a beteget elektív műtétre jegyeztük elő. A műtét során a bal sinus tövében kb. 3x3mm-es aneurysma bemenetet direkt varrattal zárták, valamint mechanikus aortabillentyű beültetésre került sor a közepes fokú aortaregurgitáció miatt.
Az 5 hónappal későbbi kontroll mellkasi CT angiographiás vizsgálatnál a korábban leírt többrekeszes aneurysma rendszer thrombotizált, kontrasztanyaggal nem telődött. A beteg azóta is panaszmentes.
A bal oldali sinus Valsalva aneurysma irodalmi ritkaság, életet veszélyeztető szövődményekkel járhat, mint pl. ruptúra, stroke, myocardialis infarctus; ezért a korai diagnózis és terápia kiemelkedő jelentőségű.