Mi hozza létre ezt a képet?
Megoldásaitokat 2016.02.20-án éjfélig küldhetitek el az ekg.megfejtes@cardioblog.hu email címre! Mindenképpen írjátok meg, milyen álnéven szeretnétek részt venni az értékes nyereményekért folyó versenyjátékban!
Hypothermia EKG jelei
A megelőző rejtvényre rengeteg olyan válasz érkezett, ami hypothermiát feltételezett az elváltozások hátterében. Éppen kapóra jött ez az eset, hogy visszaemlékezzünk a hypothermia által indukált jellegzetes EKG eltérésekre. Korábban erről ebben a bejegyzésben olvashattunk részletesen, ahogy erre NéMa is felhívta a figyelmet.
Olvassuk most Cerruti leírását:
Az 1. EKG regisztrátumon egy 45/min körüli frekvenciájú sinusbradycardia látható. A PR szakasz nem megnyúlt, viszont a QRS után, a J-pont helyén egy kisebb, QRS-sel egyező irányban kitérő hullámocska látható, legkifejezettebben a II-III-aVF-V3 elvezetésekben (jelen regisztrátumon a V1, V4-6 elvezetések műtermék miatt értékelhetetlenek). Feltűnő még a szokottnál megnyúltabb QT idő, valamint az alapvonalban észlelhető finomhullámú remegés (észrevehető leginkább a 2. QRS előtt, és a 4-5. szívciklusok ST szakaszain, illetve természetesen a V4-6-os elvezetésben, bár itt már nem megfelelően rögzített elektródák lehetősége is felmerül).A 2. EKG már sokkal kevésbé zajos, de itt is észlelhető a 45/min körüli sinusbradycardia, a QRS után lévő kicsi hullám, melyből a V3-4-ban emelkedettebb ST szakasz indul el, a QT szakasz itt is megnyúltabb a szokottnál. Szintúgy észrevehető a finomhullámú, kis amplitúdójú remegés (2., és a 6. szívciklus tájéka főleg a II-III-aVF, és a V3-4 elvezetésekben.Összességében véleményem szerint a látott EKG eltéréseket hypothermia okozza. Ennek része a sinusbradycardia, a QRS utáni, a QRS fő kitérésével konkordáns rövid hullámocska, mely Osborne hullámként ismeretes, a remegési műtermék ("shivering artifact"), és a hosszabb QT szakasz is.
Emlékeztetőül:
A test lehűlésekor eleinte tachycardia, majd 32°C körül bradycardia jelentkezik, megnyúlik a PQ, a QT, kiszélesedik a QRS, megjelenik a hypothermiára jellemző Osborn (J) hullám. (Különböző leírásokban Osborn, Osborne ill. Osbourne -nak is betűzik, de a fickót, akiről elnevezték ezt a hullámot Osborn-nak hívják.) A J hullám nagysága növekszik a maghőmérséklet csökkenésével ill. egyidejű hypokalaemiában. Hypothermiában ezen kívül gyakoriak a különböző arrhythmiák: jellegzetesen pitvari bradyfibrilláció (nem összekeverendő a beteg didergéséből adódó műtermékkel!) valamint SVES-k, VES-k, VT, VF. Leírások szerint a kamrafibrilláció nehezen reagál defibrillálásra, ilyenkor bretylium tosylat vagy amiodaron alkalmazandó. A sinus csomó 28°C környékén leáll. A halál, amennyiben nem a hypothermia egyéb következményei miatt, akkor legtöbbször progressiv bradycardia, asystolia, elektromechanikus disszociáció miatt áll be. Visszamelegítéskor gyakori a VF és különböző pitvari tachyarrhythmiák.