A 65 éves dohányzó, aethylizáló taxisofőrt pár másodperctől maximum 1-2percig tartó szívdobogás-érzés miatt vizsgálják. EKG leírása a következő:
“s.r. PQ:0,1, QRS: 0,12, QT: 0,4. Bal tengelyállás. RBBB. Mellkasi átm: V2 [...] Ritmuscsíkon min 3, max 11 tagú, korai SV ütéssel bevezetett, korai széles QRS ütéssel terminálódott megfutások.”
Mi látható az EKG-in, amikről a leírást készítették?
- Sinus bradycardia, JTSZB, Wellens szindróma jelei
- AVNRT-s megfutások, amiket kiáramlási pálya VES terminál
- Lezajlott posterior infarktus jelei és pitvari tachycardiás megfutások
- Blokkolt bigemin pitvari ES-k
- 2:1-es SA-blokk, JTSZB
Blokkolt pitvari bigeminia
Az EKG-k első leírója jól vette észre, hogy vannak lassabb és vannak gyorsabb szakaszok az EKG-n, illetve, hogy a QRS morfológia típusos JTSZB-ot mutat. Ezen kívül (kiáramlási pálya VES-eknek megfeleltehető) még szélesebb QRS ütések is vannak a regisztrátumon. Van azonban valami, amit nem vett észre, emiatt helytelen következtetésre jutott, amikor a szaporább szakaszokat megfutásoknak tartotta.
Az EKG elemzés első lépcsője a jelenség észrevétele, majd ezt követi annak megfelelő magyarázata.
Aktuálisan azt kellett észrevenni, hogy a lassabb szakaszokon az egyes ciklusok T-hullámai eltérő morfológiát mutatnak mint a relatíve gyorsabb szakaszok T-hullámai. Az inferior elvezetésekben és V3-6-ig pozitív-negatív polaritású (ahhoz kicsit hasonlóan, mint a Wellens szindrómában), a V1-2-ben mellkasi elvezetésekben terminálisan pozitív kilengés mutatkozott. Ez a látszólagos T-hullám-morfológia-változás egy odaeső ektópiás (tehát nem sinuscsomó eredetű) P-hullám következménye.
Ha éppen csak az I-es elvezetést rögzítenénk egy egycsatornás EKG-n, ami egy igen gyakori scenario manapság - gondoljunk csak az elterjedt EKG-figyelő eszközök, okosórák kizárólagosan csak az I-es elvezetésre korlátozódó regisztrátumaira -, akkor bajban lennénk. Azért mert a morfológiai változást nem láthatnánk, csak azt tapasztalnánk, hogy időszakosan éppen pontosan felére esik a sinus-frekvencia. Jogosan gondolhatnánk 2:1-es sinoatrialis blokkra. Íme:
A jelenség helyes értelmezése tehát nem az, hogy gyakori megfutások vannak, hanem az, hogy időszakosan a JTSZB-kal levezetett sinusritmust bigemin alsó pitvari, blokkolt extrasystolia akasztja meg. Íme az extrasystolia eltűnésekor látható görbe:
