Mi látható ezen a görbén? Az EKG kissé korpolens tulajdonosánál normális jobb kamrai nyomásviszonyok és paraméterek mérhetők echocardiographiával.
Megoldásokat 2012.09.22-én éjfélig küldhettek az ekg.megfejtes@cardioblog.hu email címre. Ez még mindig csak bemelegítés. A 2012/13 versenyszezon csak ezután indul.
III/Nyári második megfejtés: bal posterior fasciculus blokk (BPH)
A bal anterior fasciculus blokk nem ritka EKG diagnózis (lsd. pl. itt). Ennek oka az, hogy a vékonyabb anterior fasciculus keresztezve a bal kamra kiáramlási pályát, a bal kamra anterolaterális falához fut relatíve hosszú utat bejárva. Ezáltal jobban ki van téve a magasabb bal kamrai nyomásviszonyoknak (lsd. cor hypertonicummal asszociált ingerületvezetési zavar) és turbulenciának. Anatómiai közelségük folytán nem ritkán a jobb Tawaraszárral együtt sérülnek (itt BAH+JTSZB, de dextrocardiában).
Az izolált bal posterior fasciculus blokk azonban nem egy gyakori lelet. A bal posterior fasciculus a közös bal Tawara-szár folytatásaként oszlik szét szélesen, seprűszerűen infero-posterior irányban a bal kamra szabad falán illetve a papilláris izomban végződve. Vérellátása többes, az AV csomóhoz futó artériából, a LAD septalis ágaiból, az anterior és posterior septalis perforans ágakból is kap vért. Így érthető, hogy miért ritka a komplett, izolált sérülése. Rendszerint súlyos több ér betegség áll a hátterében, de különböző cardiomyopathiákban, az ingerületvezető rendszer degeneratív kórképeiben, a hazánkban ritka Chagas kórban találkozhatunk vele. Az ablációs technikák elterjedése óta egy gyakrabban iatrogen formáját is láthatjuk.
Leírások szerint a bal anterior és posterior fasciculus mellett az emberek 65%-ánál megfigyelhető egy septalis vagy medián fasciculus is, ami a septumhoz fut; eredhet a közös bal szárból, vagy az anterior, vagy a posterior, vagy akár mindkét nyalábból. Tehát, amikor a kamrai ingerületvezető rendszerről gondolkozunk, ne különálló három „hajókötélre” gondoljunk, hanem talán helyesebb, ha inkább egy hálózatos rendszernek képzeljük el, ahhoz hasonlatosan, ahogy a nyaki gyökökből összeáll a plexus brachialis. Ez szolgálhat a fascicularis kamrai tachycardiák megfelelő elektroanatómiai alapjául.
Bal posterior fasciculus blokk (bal posterior hemiblokk- BPH) esetén az ingerület az ép vezetőrendszerben kezdetben balra, előre, felfelé halad, ami kis r hullámot eredményez az I-es, V1 és V6 elvezetésekben, majd ezután következnek azok a területek, amiket a bal posterior fasciculus aktiválna; a fő vektor terminálisan jobbra, hátrafelé és lefelé irányul. Ez hozza létre a bal posterior fasciculus blokkra jellemző kóros jobb deviációt (frontális síkban az R tengelyállás +90°és +130°közötti), az inferior elvezetésekben a qR-t, I-aVL-ben az rS-t. Ne tévesszük össze lezajlott inferior szívinfarktussal! Az inferior q ez esetben nem pathológiás. A BPH diagnózisa csak azon esetben mondható ki, ha kizárható alkati ok (cseppszív), jobb kamra hypertrophia, vagy acut cor pulmonale (pl. tüdőembólia, ahol ugyancsak lehet S1Q3). Tekintettel a bal posterior fasciculus által aktivált nagy területre, rendszerint a QRS (vége) kicsit kiszélesedik, de nem éri el a komplett szárblokk kritériumának tartott 120ms-os határt (természetesen tudomásul kell vennünk, hogy a kórállapotok nem tartják tiszteletben a tudósok által megszabott skatulyák határait). A QRS kiszélesedésével diszkrét, szekunder repolarizációs eltéréseket is megfigyelhetünk olykor (ha zavart a depolarizáció, zavart lesz a repolarizáció is és minél szélesebb a QRS, annál inkább diszkordáns az ST és T).