A soron következő rejtvény megoldásához érdemes az egyes részeket egymás után rakva is megtekinteni a görbét. Mi látható az EKG-n?
Itt a teljes görbe egyben:
Megoldásaitokat 2012.11.17-én éjfélig küldjétek az ekg.megfejtes@cardioblog.hu email címre. Új résztvevők írják meg, milyen álnéven szeretnének a versenyjátékban részt venni!
Kamrai parasystolia
Ezen a görbén csak széles QRS ütéseket találhatunk. Domináló többségben egy bal anterior hemiblokk-szerű komplett (QRS>0,12sec) bal Tawara szárblokk morfológia figyelhető meg. Ezen QRS-ek előtt rendre látható P hullám megnyúlt (0,26sec) PQ-val. A P-k olykor eltűnnek a szemünk elől. A tachycardiás periódusoknál nehéz felfedezni őket, mert a megelőző T hullámba rejtőznek. Ilyenkor a decrementalis vezetés miatt a PQ-k még jobban megnyúlhatnak, így az nem segített, hogy a 0,26sec-os PQ-t visszamértük a QRS kezdetétől. A T hullámok deformálódása azonban folyamatos jelenlétükre utalt. (Ha valaki kételkedett és pitvarfibrillációnak minősítette a képet az abszolút aritmia miatt, azt is el lehet fogadni.)
A képet uraló BTSZB-os QRS-ek közé jobb Tawara szárblokk szerű morfológiájú QRS-ek is kerültek. A regisztrátum teljes hossza alatt összesen 11-et számolhatunk belőlük össze. Rögtön az első komplexum ilyen, a következő a 6., majd a 11. is. Ha veszünk egy papírt és kimérjük az 1.-6. illetve a 6.-11. RR távolságot, láthatjuk, hogy az azonos és, ha ezt újra felmérjük a görbére a 11. QRS-től, akkor felfedezhetjük, hogy az pontosan a 16. QRS-re esik, ami ugyancsak jól láthatóan JTSZB-szerű képet mutat.
A soron következő ilyen, "fordított" QRS-ből rögtön három került közvetlen egymás után. Ezen a területen szépen tanulmányozható a P-khez való viszonyuk. (Lsd. illusztráció!) Az első QRS komplexum után, illetve a harmadik előtt közvetlenül megfigyelhető egy markáns P.
Ha megnézzük a többi "fordított" QRS-t, akkor kijelenthető, hogy ha látható is előttük P, a hozzájuk tartozó PQ rendre más és más, tehát attól függetlenek. Ez a kamrai eredetüket jelzi.
Vegyük elő újra a papírcetlinket és mérjük fel rá egymás után a három egymásutáni kamrai ütés RR távolságát összesen négyszer! Ha ezt most összehasonlítjuk a 6.-11. és 11.-16. RR távolsággal, akkor azt láthatjuk, hogy azonosak. A JTSZB-szerű QRS-ek tehát egymással összefüggenek, de függetlenek az alapritmustól. A diagnózis tehát karai parasystolia.
Kamrai parasystolia során egy kamai góc fix frekvenciával kisül, és depolarizálja a kamrákat, ha azok éppen nincsenek az alapritmus miatt refrakter stádiumban. A kamrai góc az alapritmustól azonban független, úgynevezett belépési blokkal védett. Olyan, mintha egy fix frekvenciájú kamrai ingerlésű pacemaker elektróda ösztökélné a szívet, ha alkalmasint talál maga előtt ingerelhető szívizmot.
Természetesen fúziós ütések is létrejöhetnek, melyből találhatunk néhányat mostani feladványunkban is. Ez eredményezheti azt a minimális csúszkálást, amit a pontosan méricskélők felfedezhettek. (És nem a modulált parasystole jelensége, melyről egy későbbi bejegyzésben olvashattok majd talán.)