Farkas László, a makói mentőktől most egyenesen három EKG-t is küldött, melyek valamiben közösek. Vajon milyen patológiát keressünk a háttérben?
- Bal posterior fasciculus blokk
- Lezajlott inferolateralis infarktus
- Bal posterolateralis kötegen keresztüli preexcitáció
- HCM
HCM EKG képe, "tőr-szerű" Q-hullámok
A kamrai depolarizáció legelejét, a septum balról jobbra történő aktivációját jelző q-hullám szabályos esetben időtartamában nem éri el a 40ms-ot és amplitúdójában nem haladja meg a QRS 1/4-ét. Patológiás a Q, ha V1-3-ban látható, azaz, ha ezen elvezetésekben a QRS nem pozitív kilengéssel indul. Izoláltan a III-ban megjelenő illetve aVR-ben látható mélyebb Q-hullámos sem jeleznek feltétlen kórosat. Ahogy arról korábban már többször esett szó, érdemesebb az egyes hullámok többihez való arányát elemezni az abszolút nagyság helyett, hiszen utóbbit jelentősen befolyásolhatja az eletróda és a szív közti távolság vagy a köztük lévő szövetek vezetési tulajdonsága.
Bal posterior hemiblokkban láthatók az inferior elvezetésben q-hullámok, azonban nem érik el a patológiás méretet és a vezetési zavar jellegzetessége a jobb deviáció, amit most nem láthattunk.
A patológiás Q-hullám legtöbbször egy elektromos csend, egy elektromosan nem aktív szívizom részlet által a szemközti lévő falra nyitott ablak és korábban lezajlott szívinfarktusra utal.
Ezen kívül patológiás Q-hullámot eredményezhet még preexcitációs delta hullám. A delta-hullám a járulékos köteg lokalizációjától függően nem feltétlenül pozitív kilengésként jelenik meg a 12 elvezetéses EKG-n.
A beküldött EKG-kban közös volt az akár 3-4mm-t nagyságot is elérő ú.n. "tőr-szerű" ("dagger-like") Q-hullámok jelenléte. Ez esetben nem szívinfarktusra, hanem a septum jelentős megvastagodására kellett következtetnünk belőlük. A háttérben hypertophiás cardiomyopathia (HCM) állhat, mely klinikuma hasonlíthat korábban lezajlott szívinfarktusra, coronariabetegségre (mellkasi fájdalom, effort dyspnoe), azonban a terápiájuk eltérő. A HCM Q-hullámai keskenyek (<40ms), legtöbbször a lateralis elvezetésekben nagyobbak illetve gyakrabban látni, mint az inferior elvezetésekben. Árulkodó volt a high-voltage jelenléte, a bal kamra hypertrophiából eredő strain és egyes görbéken a bal pitvari terhelés megjelenése is.
Korábban ebben a bejegyzésben olvashattunk részletesen a hypertrophiás obstruktív cardiomyopathiáról.
Végezetül emlékezzünk erre a korábbi bejegyzésre, amiben egy beagle nevű kutyafajta EKG-ját láttuk, akikre jellemző a septalis hypertrophia.