A Cardioblog hagyományának megfelelően a “nyári uborkaszezonban” könnyebb, vagy elmélkedésre okot adó görbékkel jelentkezünk.
Egy hypertoniás, diabeteses nephropathiás, 68 éves nőbeteg jelentősen beszűkült vesefunkciós paraméterekkel, hyperkalemia okozta bradycardia miatt került coronaria őrzőbe. Naponként végzett dialízis kezelés kapcsán rendre a következő látszott a monitoron. Mi a további teendő a monitoron látható EKG-jelenségek miatt?
- Életkorra, testsúlyra és vesefunkciós paraméterekre korrigált dózisú LMWH kezelés megindításra;
- Echocardiographiás paraméterek és társbetegségek alapján specifikus antiaritmiás szer beállítása;
- Elektív szív-elektrofiziológiai vizsgálat és isthmus abláció;
- A fentiek közül mindhárom;
- Önmagában az EKG-n látható jelenségek miatt a fentiek közül egyik sem;
Dialysis alatt:
Dialysis megszakításakor:
Dialysis újraindításakor:
Dializáló gép által létrehozott műtermék
Az elektrokardiológiában műterméknek nevezzük azokat az elektrokardiográffal rögzíthető jeleket, melyeket nem a szív elektromos tevékenysége hoz létre. Felismerésük azért is nagyon fontos, hogy elkerüljük a szükségtelen (potenciálisan szövődményes) vizsgálatokat és kezeléseket. A műtermékek lehetnek endogének, melyeket egyéb szervek működése eredményez; leggyakrabban izomműködés pl. mozgásból, vakarózásból, végtagi tremorból adódó vagy pl. légzési izmok által létrehozott műtermékek, amik a legtöbbször megnehezítik, ritkán segíthetik a diagnózis felállítását. Az artefaktumok másik csoportja exogén, azaz nem élettani eredetű, hanem egyéb eszközhöz köthető. Számos ilyen műterméket ismerünk a pacemaker spike-tól kezdve az elektródahibán keresztül az elvezetések hibás felhelyezésén át egyéb eszközök pl elektrokauter, agyi stimulátorok stb által létrehozott jelekig.
Jelenleg a dializáló gép hozott létre olyan EKG-képet a középső monitor elvezetésen, ami pitvari flatternre emlékeztetett. Segítségünkre lehetett a műtermék felismerésében az, hogy az „ál F-hullámokkal” szinkrón a felső monitor elvezetés egyértelmű, jól kivehető sinus P-hullámokat figyelhettünk meg, ami a ritmuszavar lehetőségét kizárja. Ha kizárólag csak a középső elvezetésre hagyatkoznánk, akkor az lehetne a segítségünkre, hogy a teljesen reguláris „ál- F-hullámok” mellett teljesen regulárisan érkező R-hullámokat mérhetünk, azonban a QRS-ek rendre mindig az „ál F-hullámok”más-és-más fázisára esnek. (Ez csak pitvari flattern, harmadfokú AV-blokk és junkcionális akceleráció egyidejű fennállása esetén lehetne elképzelhető.) Ráadásul a harmadik felvételen a megtévesztően F-hullámoknak tűnő hullámok morfológiája ugyanolyan, de a frekvenciája pár percen belül teljesen eltérő az első és a harmadik felvételen, ami a reentry körbefordulási idejének/hosszának valószínűtlen/lehetetlen megváltozására utalna.